“Már hét közepén motoszkált bennem, hogy kellene valami finomat sütni hétvégén, és mivel már annyira hiányoztak a finom török ízek, gondoltam sütök baklavát. Olyan receptet szerettem volna, amit már valaki kipróbált, kaptam is egy kedves hölgytől egyet, amit aztán végül meg is sütöttem, bár nem egészen úgy, ahogy írva volt.
Előkészítettem a hozzávalókat: margarint, rétestésztát, a diót, mandulát, mézet, kristálycukrot, citromlevet és egy csipetnyi fahéjat.
Dióm és mézem mindig van otthon, ezért csak a rétestésztát kellett beszereznem. A rétestésztából kettőt leraktam a tepsi aljára és meglocsoltam az olvasztott margarin egy részével. Nem áztattam el nagyon, csak próbáltam úgy, hogy mindenhova kerüljön, bár kenőtollal egyenletesebb lett volna, a legközelebbit úgy csinálom.
A diót és a mandulát az előkészületek során durvára törtem húskloffolóval, és egy tálkában összekevertem némi kristálycukorral és két csipet őrölt fahéjjal. Ezt rászórtam a lekent tésztára. Ebből sem túl sokat, de mindenhol fedte a tésztát. Ezután újabb réteg következett, ugyanezzel a szisztémával. A tetejére újabb rétestészta réteg került.
Ekkor öntöttem le a sziruppal, melyet a következőképpen csináltam meg:
Körülbelül fél kiló mézet felöntöttem olyan 2 dl vízzel, egy kiskanálnyi citromlével , egy kevés kristálycukorral, majd ebbe is raktam egy fél csipetnyi őrölt fahéjat. Ezt összefőztem és leöntöttem vele a sütit. Ezután fogtam egy kést és először félbevágtam, majd négyzeteket vágtam a sütibe, átvágva egészen az aljáig a rétegeket, majd átlósan is. Így kaptam a kis háromszögeket. Újra öntöttem rá a szirupból, hogy jól átjárja a rétegeket, majd előmelegített sütőben 150 fokon elkezdtem sütni. Sülés közben még 2x meglocsoltam a maradék sziruppal.
Miután kihűlt, kiszedtem belőle egy próbaszeletet, majd ezt még követte másik 3. A családom is meg volt elégedve az eredménnyel, nem volt bonyolult elkészíteni és visszahozta egy kicsit a török ízeket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése